Békéscsaba

Régebbi nevén Csaba, vagy Nagy-Csaba, majd Békés-Csaba (szlovákul Békešská Čaba, németül Tschabe, románul Bichişciaba), megyeszékhely, megyei jogú város, Békés megye gazdasági-földrajzi központja és székhelye. Mérete alapján Magyarországon középvárosnak, európai szinten kisvárosnak tekinthető. A Békéscsabai járás és a Viharsarok központja, hazánk 16. legnépesebb városa. Első írásos említése 1332-ből származik. A török időkben elpusztult, így teljesen újra kellett telepíteni. Az egykoron „Európa legnagyobb falujának” nevezett város mára rendezett, városias külsejű településsé vált. A város méltán híres gasztronómiai különlegességeiről és rendezvényeiről, például a hungarikumnak számító csabai kolbászról és az erre alapozott fesztiválról. Ugyancsak itt rendezik meg Magyarország leglátogatottabb sörfesztiválját is.

Fekvése

A Tiszántúl déli részén, Békés megye földrajzi középpontjában, a Körös-Maros közén, a Kettős-Körös folyótól 8 km-re délnyugatra fekszik. A város Gyulától 16 kilométerre nyugatra, Orosházától 36 km-re északkeletre található. A román határ (Gyulavarsánd) mintegy 20 kilométerre keleti irányban húzódik. A városnál találkoznak a 44-es és 47-es főutak. A 120-as és 135-ös vasútvonalak metszik a települést.

Átlagos tengerszint feletti magassága 85–90 méter. Alacsonyabb pontjai Jamina, az északnyugati városrész és a déli végek. Magasabb a belváros, a keleti részeken található „hát” elnevezésű részei (például Vandhát). Az Evangélikus Nagytemplom hátsó küszöbét tartják a város egyik legmagasabb pontjának, ez 88,75 méter tengerszint feletti magasságot jelent.

A város nagyjából elnyújtott négyszög alakot vesz fel, ami a déli oldalon kicsit homorú, a délkeleti részen a Lencsési-lakótelep miatt eléggé kinyúlik.

A talaj elsősorban lösz, agyag és folyami hordalék keveréke. A város környékén 21–28 aranykorona értékű földek vannak, nyugat felé javul a minőség, egyre kevesebb agyaggal és több lösszel.

 

Története

A környék az ókor óta lakott, a késő bronzkortól kezdve találtak tömegesen leleteket a város területén, ami az Alföld első kultúráját, a Körös-kultúra népét jelzi. A vaskorban a szkíták, szarmaták, majd a kelták, utána a hunok hódították meg. A honfoglalás után több kisebb település állt a területen, ahol félnomád gazdálkodás zajlott. Csak az 1046-ban lezajlott Vata-féle pogánylázadás után kezdődhetett el komolyabban a feudális államhatalom megszervezése, a kereszténység térítése és a megyeszervezés.

A régészek szerint Csaba legkésőbben a 13. század első felében jött létre, de ez nem jelenti azt, hogy előtte ne lett volna lakott vidék. Az Árpád-kori település a mai városközponttól délre, a Kastély-szőlők területén lehetett. A települést az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben említik először. Neve török eredetű, az azonos személynévből származik. Csaba mellett nyolc másik település állt azon a helyen, ahol most a város. 1521-ben már valószínűleg állott az Ábránfy család kastélya, írásos emlék 1529-ben említi először. A török háborúk korában a város eleinte fennmaradt, bár már a tizenöt éves háború során is hatalmas károkat szenvedett el, véglegesen 17. század folyamán, az Oszmán Birodalomellen folytatott felszabadító harcok során néptelenedett el. A legújabb kori kutatások szerint lakossága nem pusztult el teljesen, hanem inkább elmenekült. A gyulai rácok 1703-ban felégették a falut, így újra néptelenné vált.

1715-ben Csabát lakatlan helyként említik, egy évvel később azonban nevét már az adófizető városok közt találjuk. Az újratelepítés Harruckern János Györgynek köszönhető, aki kitüntette magát a török elleni harcokban, és így jutalmul megkapta Békés vármegye jelentékeny részeit. Nagy szerepe volt a város újbóli benépesítésében: döntően evangélikus szlovák parasztokat telepített le. A telepesek jellemzően Nógrád, Gömör és Hont vármegyéből érkeztek. A tótokbetelepülése egészen a 18. század végéig tartott. A város ma is a magyarországi szlovákok egyik kulturális központja.

A sok szabad földnek, valamint a nagy természetes népszaporulatnak köszönhetően 1773–1847 között megháromszorozódott a falu lakossága, meghaladta a 22 ezret. A természetes népszaporulat és népességmozgás mellett Békéscsaba demográfiáját is meghatározták a járványok, például az 1738–1740-es pestisjárvány. Ennek ellenére Fényes Elek nem ok nélkül nevezte „Európa legnagyobb falujának”. A környékbeliek „szörnyű, nagy falunak” nevezték.

1777-ben az Élővíz-csatorna (Körös-csatorna) kiásása mind a mezőgazdaság, mind a városiasodás, mind az egészségügy területén a fejlődés jelentős lépését jelentette. 1787-ben átadták az újonnan épített postaállomást, és postautat építettek Orosháza–Békéscsaba–Sarkad–Nagyvárad irányába. Az Arad és Pest között nyitott út is áthaladt a városon, ezáltal még kedvezőbb helyzetbe került.

1807 és 1824 között felépült az ország legnagyobb evangélikus temploma, a mai Kossuth téren álló evangélikus nagytemplom.

1831. július 25-től itt is sok emberéletet követelt az egész országban pusztító kolerajárvány, augusztus végéig 2019 fő halt meg. Közös sírhelyük a Széchenyi ligetben, egy domb alatt található.

1840-ben Csaba mezővárosi rangot kapott. 1847-re a város az ország húsz legnagyobb városa között volt, népessége elérte a 22 000 főt. Ettől függetlenül még mindig egy nagyra nőtt falura hasonlított kis házaival, zsúfolt, sáros utcáival.

A Csabán élő szlovákok 1848-ban szép példáját adták a hazaszeretetnek, hiszen kétezer nemzetőrt állítottak ki, akik Nagybecskerek határában állomásoztak, bár végül nem kerültek bevetésre. Anyagiak terén is lelkesen járultak hozzá a lakosok a szabadságharchoz: gabonával, takarmánnyal, arany- és ezüstékszerekkel segítették a kormányt.

1858-ra elérte a várost a vasút, és felgyorsult a fejlődés. Új házak, gyárak épültek. A 19. század végén azonban a munkanélküliség nagy gondot jelentett, és 1891-ben munkáslázadás tört ki, melyet román nemzetiségű katonák segítségével fojtottak el. A város egyik legfontosabb személyisége Áchim L. András volt, aki pártot alapított parasztokból, és éveken át a város parlamenti képviselője volt.

1885-ben fejezte be Zsigmondy Béla a Kossuth téren az artézi kút fúrását: ekkortól van a városnak egészséges ivóvize. 1888 tavaszán a megáradt Körös Doboz felől áttörte a gátat és elárasztotta az egész határt. A város legmagasabb pontját, az evangélikus nagytemplom hátsó küszöbét az Élővíz-csatorna 1 cm-rel haladta meg (88,75 méterrel a tengerszint felett tetőzött). Csak rendkívüli erőfeszítéssel sikerült a várost megmenteni a pusztulástól. Megelőzésül építették meg ezután a körgátat.

A város 1855-ben magán algimnáziumként induló, 1859-től evangélikus algimnáziumként működő iskolája 1899 szeptemberétől nyerte el a nyolcosztályos főgimnáziumi státuszt. A korabeli helyesírás szerint Rudolf főgimnázium, teljes nevén (az évkönyvek címlapja szerint): Békéscsabai Ág. Hitv. Ev. Rudolf - Főgimnázium, Alpár Ignác tervei alapján, Wagner József és társai kivitelezésében határidőre, 1899. augusztus 15-re készült el.

1911. május 11-én lőtte le Zsilinszky Gábor, Bajcsy-Zsilinszky Endre testvére egy vitában Áchim L. Andrást, a radikális reformokat követelő, lobbanékony természetű képviselőt, a pártalapító (Magyarországi Parasztpárt) parasztvezért, aki halálosan megsebesült.

Az első világháború sok szenvedést hozott. A város fiai a híres 101. gyalogezredben harcoltak, főleg a keleti fronton, az orosz csapatok ellen. Döntő érdemeik voltak a Kőrösmező környéki sikeres védelmi hadműveletekben, majd részt vettek a gorlicei áttörésben is. Természetesen a harcoknak sok áldozata volt, máig ismeretlen számú csabai hős adta életét a hazáért. Méltó emlékművük a Tabáni temetőben és a központban, a Szabadság téren áll. 1919 és 1920 között Békéscsaba előbb a Tanácsköztársaság diktatúráját, majd a román megszállás nehézségeit viselte. A trianoni békeszerződés után Magyarország elveszítette legnagyobb tiszántúli városait, többek közt Aradot, Temesvárt és Nagyváradot, így Békéscsaba egyike lett azoknak a városoknak, amelyeknek át kellett venniük ezek szerepét. A diktátumra való emlékezésként 2008. június 4-én a békéscsabaiak egy Trianon-emlékművet emeltek, ahol egy angol bárddal felszerelt francia guillotine csap bele Nagy-Magyarországba, ezzel is szimbolizálva a nyugati nagyhatalmak akkori szándékait.

A két világháború közötti nagy gazdasági világválság szegénységet és munkanélküliséget hozott, 1925-ben pedig óriási árvíz is pusztított a városban. Mindezek ellenére a Horthy-korszak alatt Békéscsaba könyvelhette el az egyik legjelentősebb fejlődést a megcsonkított ország városai közül.

A második világháború idején szárazföldi harcokat nem vívtak a környéken, de 1944-ben két tragikus esemény is megrázta a várost. Június 24. és 26. között több mint 3000 zsidót indítottak útnak Auschwitz felé, akiknek alig 20%-a tért vissza a háború után; szeptember 21-én pedig a brit és amerikai légierő több száz nehézbombázója bombázta a vasútállomást és környékét, 93 ember halálát okozva. A bombázás következtében a vasútállomás és környéke szinte teljesen megsemmisült, több más épület megrongálódott. Emiatt a mai napig foghíjas az állomásépülettel szemben álló tér, az egykori Kakas Szálló helyén. Még több légitámadás is érte a várost, így az összes elhunytak száma 170 fő. A magyar légvédelem összesen kb. 15-20 támadó gépet tudott lelőni. Október 6-án a Szovjetunió Vörös Hadserege elfoglalta, majd megszállta a várost.

A háború után a békéscsabai németeket is kitelepítették, összesen 324 főt. 1947-ben kezdődött a magyar-csehszlovák lakosságcsere, ennek során főleg csallóközi felvidéki magyarokat telepítettek be az egykori szlovákok (tótok) helyére. Főleg Révkomárom, Gúta, Losonc és Érsekújvár térségéből érkezett sok áttelepített. A város 1941-ben még 52 000 főt számlált, 1949-re ez a szám 43 000-re esett vissza, ezzel a magyar városok közül arányaiban Békéscsaba szenvedte el a második világháború egyik legnagyobb emberveszteségét. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy míg Csabát 5500 ember hagyta el az áttelepítések következtében, addig helyettük csak 1700 új betelepített érkezett.

Az 1950-es megyerendezés során Békéscsabát Békés megye megyeszékhelyévé nyilvánították. 1956-ban a város környékén állomásozó honvédségi alakulatok a forradalom mellé álltak, október 23-án a Békéscsabán állomásozó hadosztály katonái levették a Rákosi-címert a sapkájukról. Október 26-án tüntetés zajlott a település központjában, kinyomtatták a 16 pontot. Október 27-én a rendőrség is a tüntetők oldalára állt. A békéscsabai városi – majd megyei – forradalmi bizottság elnökének Fekete Pált választották. Egy napra rá, 28-án betiltották a pártbizottság lapját, a Viharsarok Népét, helyette a forradalmi Kossuth Népe, majd november 1-jétől a Független Újság jelent meg három napig. A településen az időszak során végig rend uralkodott, kilengések nem történtek. Október 30-án jó néhány városi ÁVH-st őrizetbe vettek. November 4-én az országba beözönlő, harckocsikkal megerősített szovjet csapatok rövid harcokat követően Békéscsabát is megszállták. A városban több helyen is lőtték a szovjet páncélosokat és katonákat, az ellenállás fészkei a forradalmi tanács épülete, valamint a Petőfi utcai Általános Iskola voltak. Több szovjet katona, két rendőr és egy civil vesztette életét. A viszonttűzben egy ember halt meg, emlékét ma emléktábla őrzi a Szabadság téren. November 10-én letartóztatták Fekete Pált, erre a hírre sztrájkok robbantak ki. December 6-án a forradalom budapesti hősei iránti tiszteletadás jelszavával tömeges, néma tüntetés volt a városban, ami az 56-os események utolsó mozzanata volt a településen.

A kibontakozó szocializmus idején a várost Magyarország egyik legfontosabb élelmiszeripari központjává fejlesztették a tervgazdálkodás keretében. Huszonöt év alatt a lakosság száma 42 ezerről 65 ezerre emelkedett, és a lélekszám növekedéséből származó lakáshiányt döntően a paneles építéssel elégítették ki. A hatvanas évektől kezdődően megkezdődött a tervszerű iparosítás, felfutott a baromfifeldolgozás és a nyomdaipar is. Ezenkívül forgácsoló szerszámgépgyár, hajtómű- és felvonógyár, konzervgyár, hűtőház létesült. Ekkor jött létre több kis üzem összevonásából a Kner Nyomda is. A megye gépiparának jelentős bázisa lett a Mezőgép. A hetvenes években épült a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nagy tárháza. A nyolcvanas évekre a város lakosságának már több mint fele az iparban dolgozott. Az 1990-es években, a rendszerváltás után az ipar válságba került, sok termelőüzem bezárt, vagy csak csökkentett kapacitással dolgozott tovább, és rengetegen elveszítették az állásukat. Ez elsősorban az egykori KGST-országok túlfejlesztett kapacitása miatt történhetett, amely a piaci körülmények között életképtelennek bizonyult.

A város a 2000-es évekre már túljutott a mélyponton. Új beruházók is érkeztek, elkészült a város bevásárlóközpontja, a Csaba Center, amely Magyarország legnagyobb ilyen jellegű létesítménye 80 000 m² bruttó alapterülettel. Felújították a strandfürdőt, megépült az elkerülőút, a négysávos, gyorsforgalmi autóút Gyula felé, és átadták a repülőteret. Megújult a város sétálóutcája, két tere, új épületbe költözhetett az Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium is. A 2000-es évek végén is nagy beruházások zajlottak, többek között a Budapest Bank új bankműveleti központot épített, illetve a Tondach Magyarország Rt. felfuttatta a tégla- és cserépgyártást, 8,5 milliárd forintos beruházási értékben új gyáregységet telepített az egykori Jaminai Téglagyár területén.

Népesség

Békéscsaba a középkorban egy kis falu volt Csaba néven, a mai városterületen 13 falu terült el. A török kori pusztulás után teljesen újra kellett telepíteni a várost. A lakosság létszáma lényegesen gyorsabban emelkedett az országos átlagnál, egészen az 1900-as évekig. Ezután az országos átlagnak megfelelő volt a trend, az 50 000-es határt 1941-ben lépte át a népesség. A háborús veszteségeket, kitelepítéseket csak 1960-ra heverte ki a város, mikorra ismét elérte a félszázezer főt a lélekszáma. 1960-1980 között intenzíven emelkedett a lakosságszám az iparosítás miatt, az igényeket döntően paneles építéssel elégítették ki. 1980-2001 között lényegében stagnál a népesség, 2001 óta lassan csökken a város lakossága, a csúcsot a 2001-es népszámláláskor érte el majd' 70 000 fővel. A csökkenés mértéke kisebb az országos átlagnál a kedvezőbb vándorlási különbözetnek köszönhetően.

Népességszám-változás

A következő ábra bemutatja, miként változott Békéscsaba lakosainak száma 1870-től:

Népcsoportok

Békéscsaba hagyományosan a szlovákság egyik nagy múltú központja volt, azonban mára a város elvesztette szlovák (a népnyelv szerint: tót) jellegét. A 2001-es népszámlálási adatok alapján a következőek voltak a város etnikai viszonyai:

A 67 968 itt lakó közül 93,8% vallotta magát magyarnak, 5,9% szlováknak, 0,6% németnek, 0,4% cigánynak, 0,4% románnak. Egyéb nemzetiségek között érdemleges számban csak a szerbekfordulnak még elő. A népsűrűség 350,5 fő/km². A városban 27 748 lakóegység található, ez 2,45 személy/lakóegység, illetve 143,4 háztartás/km² sűrűséget jelent.

A rendszerváltás óta a város lélekszáma még kicsit emelkedett is, azonban a születések száma alacsony, a halálozások száma magas, így a megyei jogú városok között Békéscsaba igen elöregedettnek számít. A lakosság 20,1%-a fiatalabb 18 évnél.

A népesség mintegy 40%-a lakik iparosított technológiával épített házakban (panelházakban), ami igen magas arány, ráadásul a lakásállomány meglehetősen elöregedett.

 

Közigazgatás

Városi jelképek és szimbólumok

Békéscsaba címere aránylag szokatlan a mai magyar városok között, ugyanis két olyan elem is található benne, aminek ma már nem sok köze van a településhez. A nagyjából ovális alakú belső részben egy oroszlán áll, ami két búzaszálat tart. Az oroszlán a megye jelképe, míg a búza egyértelmű utalás a megye és város kiemelkedően jó adottságú földjeire, ahol igen nagy arányban termelnek búzát. Az oroszlán alatt egy hal „úszik a vízben”, ami a hajdan itt kanyargó Fehér-Körösnek állít emléket. Ez az egyik olyan elem, amely ma már szorosan nem kapcsolódik a városhoz. Mivel a folyónak új medret ástak Szanazug és Békés között, ezért az jóval távolabb került a várostól, és a vízi élővilág ma már csak helyenként jellemzi az Élővíz-csatornát. Az oválist mindkét oldalról stilizált levelek veszik körül bordó-sárga, illetve kék-szürke (heraldikailag vörös-arany és kék-ezüst) színben. E fölött egy lovagi páncél fejvértje látszik, amin egy korona található. A korona fölött van a másik olyan elem, ami ma már nem teljesen igaz a városra: a szőlő. A 19. században még igen sok szőlő termett a város körül, Stark Adolf itt tenyésztette ki a későbbi világhíres Csabagyöngye fajtát. A szőlőtőkék nagy része azonban áldozatul esett a filoxérának, majd a nagyüzemi mezőgazdasági művelésnek. Ma már elvétve található szőlő a város közigazgatási határán belül.

Békéscsaba zászlaja a város címerével ellátott lobogó.

A városnak 2001 óta van saját logója, amit egyre gyakrabban használnak különböző kiadványokon, reklámanyagokon. A város saját leírása szerint feladata a város emblematikus megjelenése. A két evangélikus templom egymás melletti stilizált ábrázolása a város legjellemzőbb formai eleme. A logó elválaszthatatlan részét képezi a Békéscsaba felirat, amelynek betűtípusa kizárólag Trajan Bold lehet.

A városnak 2000 ősze óta van hivatalos jelmondata, ami a következőképpen hangzik: „Fejlődés és hagyomány”. A mondat megalkotói és a város szerint ez jelképezi a rendszerváltozás óta eltelt időszak Békéscsabáját.

2011. június 3-án avatták fel Békéscsaba bevezető útjain a város nevét rovással megjelenítő helynévtáblákat.

Politika

Békéscsaba városa az országgyűlési választásokon egymagában alkotja a Békés megyei első számú választókörzetet, így elmondható, hogy az I. választókörzet minden alkalommal reprezentálja is a város lakóinak politikai irányultságát. A mintegy 58 000 békéscsabai szavazó általában hasonlóan az országos trendhez szavazott a múltban, rendszerint kis különbséggel nyertek a jelöltek. Ezért az országgyűlési választásokon egy tipikusan „billegő körzetnek” számít. A városban a rendszerváltás óta mindig a későbbi kormánypárti jelöltek győztek.

Az 1990-es országgyűlési választáson az MDF, az 1994-esen az MSZP, az 1998-ason a Fidesz, a 2002-es és 2006-os választásokon az MSZP, míg a 2010-es választásokon a Fidesz jelöltje lett a befutó.

Az önkormányzati választásokon más volt a helyzet, Csabán rendszerint az országos átlagnál jobban szerepelt az SZDSZ, illetve az FKGP is. A közgyűlés 27 fős, ebből tizenhatan a körzetből jutnak be, tizenegyen pedig kompenzációs listán. 1990-től 2006-ig Pap János (SZDSZ) volt a polgármester. A 2006-os önkormányzati választáson Vantara Gyula (Fidesz) győzött, azóta ő irányítja a várost.

A közgyűlésben 2006 óta igen erős a jobboldali többség. Csupán egy körzetben, Gerlán tudott nyerni kormánypárti politikus, a többi 15-ben ellenzéki siker született. Így a közgyűlésben 15 fős a Fidesz–KDNP–Vállalkozók Pártja frakció, 7 főt delegál az MSZP (mind kompenzációs listáról), 3 főt az SZDSZ (1 körzeti, 2 listás eredmény) illetve egy-egy hely jutott az MDF és az Együtt Békéscsabáért Egyesület listavezetőinek.

Városrészei

Békéscsabának hivatalosan hat különálló városrésze van az önkormányzat beosztása alapján, ezek nagy részben összhangban vannak a természeti-társadalmi és történelmi adottságokkal. A hat városrész közül három teljesen különálló, a törzsterülettől távolabb fekvő terület, míg a másik három zárt beépítésű, egységes terület. A legnagyobb és legfontosabb Békéscsaba belvárosa, ahol a népesség és a közintézmények zöme tömörül. Szintén nagy jelentőségű népességszám szerint a Lencsési lakótelep, amely Békéscsaba délkeleti részén helyezkedik el. Erzsébethely vagy ahogy a csabaiak hívják „Jamina” a város nyugati részén helyezkedik el, a vasúttól nyugati irányban, döntően kertvárosias, földszintes házaival. Mezőmegyer északi irányban, míg Gerla keletre, Fényes pedig délkeletre helyezkedik el a város törzsterületétől. Közös bennük, hogy mindegyik kisebb mértékben városiasodott, kevésbé fejlett részei a megyeszékhelynek.

forrás: wikipédia békéscsaba története